Őszi túrára indultunk

Őszi túrára indultunk

Bátran kijelenthetjük, hogy a Mérnökmisszió közössége számára hagyománnyá vált az “őszi túra” eseménye. Nem is vagyunk teljesen biztosak benne, hogy hányadik esztendeje szervezünk ilyen néven kirándulást, de ez talán nem is fontos. A lényeg: a körülmények ellenére 2020 őszén sem maradt el a megszokott, közös túrázás. Lássuk, milyen volt!

Célpont gyanánt ezúttal a Visegrádi-hegységet választottuk, azon belül is Dobogókőt. A méltán híres kirándulóközpont szolgált túrán kiindulópontjául, illetve ide is érkeztünk vissza a nap végén. Mondhatnánk, hogy egy kört tettünk meg, de mértanilag ez nem lenne helyes kifejezés, úgyhogy legyen elég annyi: a kiváló kilátással kecsegtető Prédikálószékig vándoroltunk, ahol ebédszünetet tartottunk.

Mielőtt elfelejtenénk, a túrára október 23-án, pénteken került sor. Ennek egyik következményeként a “social distancing” nem volt egyszerű feladat, még az erdőben sem. Különösen az olyan, egyébként is népszerű látványosságok közelében találkoztunk szép számú túrázóval, mint a Prédikálószék. Ez azonban nem zavart bennünket abban, hogy megtartsuk rövid megemlékezésünket az 1956-os forradalom áldozatairól, különös tekintettel a református egyházi kötődésű személyekre. Felidéztük a forradalom napjaiban életüket áldozó teológus-hallgatók emlékét, valamint felolvastunk egy rövid részletet Ravasz László 1956 novemberében megjelent cikkéből, amelyet a magyar reformátusságnak címzett.

Ezután átkeltünk a vadálló-kövek névre hallgató képződményen, amely tartogatott némi kihívást, de Istennek hála mindannyian sikerrel vettük az akadályt. “Nincs már hátra sok!”, gondoltuk ekkor, ám kiderült: a tervezett útszakasz egy része a térképen rajta volt, ám a valóságban nem találtuk sehol. Így aztán be kellett iktatnunk némi kerülőt, tovább gyarapítva a közösen megtett kilométerek számát. Ez azonban nem csüggesztett senkit: a tervezett időre visszaértünk Dobogókőre, ahol már vártak minket a finom falatok és a meleg tea.

Összességében ismét egy remek kiránduláson vagyunk túl, amely tartogatott lelki fejlődést és némi tanulságot is: az életben is sokszor adódhat olyan alkalom, amikor mi megtervezzük, hogy merre szeretnénk haladni, de csak Isten látja a domborzatot – és ő egy sokkal jobb utat készített elő nekünk. Adja Ő, hogy még sok-sok ilyen túrán vehessünk részt együtt, és minél többen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük