„Legyen a görbe út egyenessé.” Lukács evangéliuma 3,5
Szinte olyan világos ez az Ige, hogy magyarázni sem kell: „legyen a görbe út egyenessé”. Értjük ezt jól mérnökként – sosem szeretjük a „görbe” dolgokat, mert ami görbül, az előbb-utóbb eltörik, mert nem bírja a terhelést. Ha egy tengely elgörbül, az utána ha forog, akkor a gépalkatrész rezeg, ráz, a tengelyt pedig nehéz lehet javítani, felújítani. Régi házak felújításának tanulsága is sokszor ez: görbe az összes fal, a födém, a minden, ezért sok munkával ki kell egyenesíteni, vagy legalábbis el kell tüntetni a görbeséget, amennyire csak lehet.
Az egyenes mindig jobb, mert az egyenes egyszerűbb. Ha egy egyenesre hosszanti irányba, azt egy pontnak látjuk. A beszédre is igaz ez: az egyenes beszéd világos, egyszerű, könnyű összefoglalni, elmondani, átadni, megélni, ott biztonságban vagyunk – ami viszont görbe, ott nincs egy pontba való leképezés, ott mindig keresni kell, hogy mi lóg ki, a görbében mindig van bizonytalanság, ott folyamatosan figyelni kell, mert veszélyben vagyunk.
„Legyen a görbe út egyenessé” – éppen ezért mi is egyetértünk ezzel a felhívással, sőt magunk is így látjuk a legjobbnak. Legyen a görbe egyenessé! Azonban ha a görbe a felszólításunkra egyenessé válna, nem lenne miről beszélni – minden megoldódna egy csapásra. Ha a pusztába kiáltott szó elég lenne, könnyű dolgunk lenne. Akkor nem lennének görbe utak, kiskapuk, félegyenesek és félmegoldások, nem kéne megélnünk a hegymenetet és a völgyek mélységeit. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem így van. A pusztába kiáltott szó kevés: az emberi munka és igyekezet nem képes – legalábbis tartósan nem képes – a görbét kiegyenesíteni.
De mintha pont ez lenne itt is a lényeg: Keresztelő János csak a „szó” volt, aki kiáltott. Fontos volt a szolgálata, de a görbe az görbe maradt. Kiáltása azonban Isten szabadítására, sőt, magára a Szabadítóra, Jézus Krisztusra mutatott, aki új, egyenes életet adott annak, amire más csak annyit mondott: görbe.
Advent és karácsony lényege tulajdonképpen ennyiben is összefoglalható: a Szabadító kiegyenesíti meggörbült életünket. És itt nem arról van szó, hogy vissza kell térnünk valahová, amire azt mondhatjuk, hogy ott még minden egyenes volt, ott még minden könnyű, világos és szép volt. Tudnánk egyáltalán ilyen pillanatot mondani az életünkből? Alig-alig. És visszamennénk oda? Itt talán még jobban szűkül a kör. Hasonlóképpen: amikor Keresztelő János megtérésre hív, nem azt mondja, hogy térj vissza oda, amikor még tiszta volt az életed. Az Ige nem nosztalgiára hív arról, hogy milyen jó volt régen, amikor minden sima volt, amikor még ráncok sem voltak az arcomon, meg nem volt akkora a nyomás rajtam, hogy meggörbüljek. Szó sincs ilyen aranykorról, békebeli régi karácsonyok nosztalgiájáról! Amikor az Ige megtérésre hív, sokkal inkább Isten szabadításáról beszél. Arról, hogy van Szabadító, aki nem azt mondja, hogy térj vissza, hanem hogy térj hozzám! A Szabadító Jézus Krisztus nem visszavisz valami hősi-dicső múltba, hanem a tekintetedet a keresztre, a megváltásodra, a húsvéti üres sírra, és a dicsőséges jövőre irányítja: az örökkévalóságra, a feltámadásodra, az új, a mennyei Jeruzsálemre, az önmagával való örök közösségre!
A Szabadító Jézus Krisztus kiegyenesíti meggörbült életünket! Ez a testet öltés lényege is: Ő magára vette meggörbült testünket, hogy szentségével és tisztaságával a kereszten függve kiegyenesítse! Karácsony nem arról szól, hogy be tudjuk-e hazudni, hogy a görbe valójában egyenes, csak nem jó szögből nézzük. De még csak nem is arról, hogy van-e erőm kiegyenesíteni a görbe utakat. Karácsony arról szól, hogy eljött a Szabadító a világba, aki a görbe utakon, a bonyolult gordiuszi élethelyzetekben, a munkahelyi és családi kapcsolatok meghajlottságaiban is Veled van.
„Velem vándorol utamon Jézus” – ahogy mondja egyik énekünk. És mivel Ő veled van, így lesz út a pusztában is! Ahol eddig nem lehetett menni, ahol eddig nem lehetett átvágni, hanem csak a görbe úton járni, ott a Szabadító megy elől, Szentlélek lehív a görbe útról, és egyenes útra hív! A Szabadító Jézus Krisztus kiegyenesíti meggörbült életünket! Ő nem emberfeletti terepmunkára hív, még csak nem is új tervek készítésére, hanem hitre és engedelmességre! Arra a hitre hív, hogy Ővele van egyenes út! Ővele a tiszta és egyenes beszéd lehet előre vivő. Ővele, a szabadítás egyenes útján van jelen és lesz jövő.
Amit az Ige mond nekünk, az a Szabadítóba vetett hit és a neki való engedelmesség által lesz felszólítássá: „legyen a görbe út egyenessé”! A Szabadító Jézus Krisztus követése bizonyságtétel, útkészítés, örömhír hirdetés: igen, görbe az út, de lehet járni máshol is, mert üdvözítő született, aki meggörbült életünket képes kiegyenesíteni! „Legyen a görbe út egyenessé”. Pusztába kiáltott szó ez? Nem. Ez a hit szava. Legyen a Te szavad is, a Te életed szava! Ámen.
Németh Balázs