„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.” (5Móz 29,28)
A mai Igénket úgy tudnám legjobban lefesteni előttetek, hogy az olyan, mint egy szélforgó tengelye: középen van, összefogja a szélforgó szirmait és rendezi a forgását. Ennek a felolvasott egy mondatnak is ez a szerepe Mózes 5. könyvének a végén: tengelyt alkot, ahonnan megérthetjük a könyv többi részét – a szirmokat.
Képzeljük el, ahogy Mózes hosszú órákon keresztül részletezi a vele szemben álló gyülekezetnek, mennyi mindent jelent az Istennek kedves élet. Sorolja az élet különböző területeit: a családot, a gazdaságot, a hitéletet, a kormányzást, a másokhoz való hozzáállást, amelyek az áldott élet körforgásának egy-egy szirma. És miközben a szirmok halma egyre nagyobb súlyként nehezedik a vállukra, egyszer csak megfogalmazódik Mózesben a kérdés: hogyan fog ez működni? Hogyan áll ez össze egésszé? Hogyan fog ez a sok szirom szélforgóként egy irányba haladni? Majd ekkor eljön a pillanat, amikor Isten felfedi előtte a lényeget: van tengely! Van, ami összetartja ezt a sok levelet!
És ez a mai Ige ez a pont, ami számodra is rendezi a sok-sok szirmot, amellyel mint az Isten előtti kedves élet kihívásaival találkozol 2025-ben is: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi”. Véleményem szerint azonban érdemes ezt a tengelyt megtisztítani a rárakódott rozsdától. Ismerjük az Igét, szólás-mondásként használjuk is, hogy kifejezzük vele: nem ismerjük a jövőt, a titkok az Úréi, vagy nem akarunk valamit megosztani másokkal. Ezt a rozsdát, a köznapi értelmet szeretném ma lehántani, hogy a tengely az eredeti fényében csillogjon! Engedjétek meg ezért, hogy adjak az ószövetségi héber szövegnek egy saját fordítását: Az Úrhoz, a mi Istenünkhöz tartoznak az elfedettek, hozzánk és utódainkhoz tartoznak a felfedettek, és mindezek azért vannak, hogy (ennek) a törvénynek minden Igéje örökké betöltessék. Ez a vers, a tengely ezen kettősségbe, mint két csapágy közé ágyazódik be: az elfedettek és a felfedettek, a megismerendők és a követendők közé. És mindez abból a célból, hogy a szirmok tiszta forgása áldássá legyen. A mai estén az Igén keresztüla Szabadító Isten az Ő megismerésére és követésére hív, hogy áldássá legyen az életünk.
A Szabadító Isten megismerése az áldássá lett élet alapja.
Igénk első üzenete, hogy az áldássá lett élet alapja a Szabadító Isten, Jézus Krisztus megismerése. Erről szól az Ige első fele: az elrejtettek az Úrhoz tartoznak, azaz a belső munkát csak Ő tudja elvégezni bennünk. Ami bennünk van, az „titok”, és valóban igaz, hogy azt csak Ő látja. A szándékainkat, belső motivációinkat, lelkünket – mindazt, ami elfedett –, egyedül Ő tudja valóságosan formálni.
Nekünk lehetnek terveink, szándékaink, újévi fogadalmaink, de minden jó szándék ellenére is mindez emberi, lelkesedésből fakadó, és egy idő után elfelejtjük azokat. Itt, ebben a mózesi történetben is: ott van az áldás és az átok útja a nép előtt, és ki ne akarná az áldást választani? De tudták azt válaszani? Meg tudtak abban maradni?
Isten népének története pont az ellenkezőjét igazolja: „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat” – Pál apostol így fogalmazta ezt meg (Róm 7,19). Miért van ez így? Miért nem tudjuk a jót, az áldást választani, abban megmaradni és az életadó Isten szavát megtartani? Mert egyrészről igaz, hogy „gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint” – írja Pál –, másrészről igaz az is, hogy valójában a bűn foglyai vagyunk, azaz a távolság köztünk és Isten között mérhetetlenül nagy, és ettől megszabadulni önerőből lehetetlen! Szabadítóra van szükségünk, olyanra, aki belénk tud hatolni, aki át tudja hidalni a szakadékot, és le tudja győzni bennünk az elfedettségben lévő bűnt.
Ez belső munka, formálódás, amit csak a Szentlélek tud elvégezni benned. Ez a belső, rejtett, titokban folyó munka arról szól, hogy megismered egyre jobban, ki a te Szabadítód! Mózesnek és Izráelnek itt még csak jelei adattak ennek, de már itt is ez volt a lényeg: „negyven éven át vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha” mondja Isten, „kenyeret nem ettetek, bort és részegítő italt sem ittatok, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” Megismerted-e hogy én vagyok a Te Szabadítód? – ez volt akkor is a kérdés. „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” – tette fel a kérdést Jézus 2000 évvel ezelőtt, sőt: „ti kinek mondotok engem?” – tette fel akkor, és teszi fel ma és ennek az újévnek a során neked majd mindvégig ezt a sorsdöntő kérdést Jézus. „Én vagyok a feltámadás és az élet […] Hiszed-e ezt?” – nem kevesebbet kérdez Jézus tőled 2025-ben sem. Hiszed-e, hogy én vagyok-e a Szabadítód?
És talán most ott van benned – és milyen jó, hogy ott van benned – hogy igen Uram, Te vagy az én Szabadítóm, Megváltóm! Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! De hogy ez a hitvallásunk ép maradjon, mint Izráel vándorló népén a ruha, egészben maradjon, mint a 40 évig tartó úton a saru, mindig, újra és újra szükségünk van a Szentlélek elfedettségben végzett belső munkájára. Ez örömhír nekünk: bár Isten népe nem 40 évig, hanem a világ teremtésétől fogva annak végéig vándor – itt és most, 2025-ben Te és én –, de az úton nem vagyunk egyedül: Lelke által velünk vándorol Jézus, hogy egyre jobban és jobban megismertesse magát velünk. Bármerre is visz 2025-ben az utunk, bármilyen kanyarok, kitérők, magasságok és mélységek is adatnak, azok mindig Őrá, a Szabadítóra mutatnak. Nincs olyan élethelyzet, ahol távol lenne, ami által ne tudna minket arra tanítani, hogy Ő a mi Szabadítónk.
A Szabadító Isten követése az áldássá lett élet jele.
Ez az istenközelség az, amely a mai Igénk második üzenetére mutat. A Szabadító Isten a nem csak a megismerésére, hanem a követésére is hív, hogy áldássá legyen az életünk. A Szabadító Isten követése az áldássá lett élet jele. Az Ige ugyanis nem csak Isten hatalmában lévő elfedettségről, hanem a hozzánk kapcsolódó felfedettségről is szól: „a kinyilatkoztatott dolgok … a miénk és a fiainkéi”.
A Szentlélek a belsőnkben, az elfedettségünkben formál minket, de ennek a formálásnak látható, felfedett jelei is vannak. A rejtettségben, belül formálja a Lélek a Szabadító Isten megismerését, és formálja a látható választ: Jézus Krisztus követését. Ez a kettő eredményezi azt, hogy áldássá lehet az életünk! Félre ne értsük: nem arról van szó, hogy Isten is hozzáadja a magáét és mi is. Távol legyen! Mindent Isten végez, mindent a Szentlélek munkál. Általa ismerjük meg Jézust, és általa leszünk készek követni Őt. Ettől működik, ezért lehetséges a forgás. Ő formálja ki benned a választ 2025-ben is arra a kérdésre, hogy kicsoda neked Jézus, és Ő adja a löketet lépni, amikor elhangzik a hívás: „Kövess engem!” Az előbbi – a megismerés – a Szentlélek benned végzett munkája, elfedett, titkos. Az utóbbi – a krisztuskövetés – a Szentléleknek az életeden is látható, felfedett, kinyilatkoztatott munkája.
„Kövess engem!”, legyen az életed annak jele, hogy Krisztushoz tartozol, végig a 2025-ös utadon is! Legyél biztos abban, hogy Krisztushoz tartozol, halld meg az Ő követésre hívó, felfedett, kinyilatkoztatott szavát az igeolvasásban, az igehirdetésben, az úrvacsorában – 2025-ben is rengeteg lehetőség lesz minderre, és ezek Neked szólnak, meg utódaidnak, a gyülekezet egészének!
Az áldássá lett élet valósága.
Ez a kettő: a Szabadító Isten megismerése és a Szabadító Isten, Jézus Krisztus követése együtt vezet el oda, hogy áldássá lesz az életed.Ahogy az Ige fogalmaz: a törvénynek minden igéje örökké betöltetik. És hogy mi ez a törvény, azt nemcsak Mózes mondta el itt, az ötödik könyvében, hanem a Szabadító Isten, Jézus Krisztus is kinyilatkoztatta. Ez nem elfedett, nem titkos, hanem egészen felfedett és világos: „szeresd az Urat, a te Istenedet” és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.Nem többre, de nem is kevesebbre hívott el minket a Szabadító Jézus Krisztus, mint az Őhozzá való ragaszkodásra, a gyülekezeti közösség megélésére, és azon túl a másik felé való odafordulásra, amik által áldássá lehetek a világban.
És hogy mit jelent áldássá lenni? Olvassátok el a 28-29. fejezetet, főleg annak fényében, hogy az áldás mellett ott van az átok útja is. Ha egymás mellé teszitek, még világosabb: áldássá lenni azt jelenti, hogy helyünkön vagyunk a családban, a lakókörnyezetünkben, munkakörnyezetünkben, zűrzavar helyett növekedés és épülés, bizonytalanság helyett stabilitás, egymás marcangolása helyett az adni tudás kultúrája, halál helyett élet.
Itt most befejezem. Mert egyrészt kifáradnánk, ha a szélforgó minden levelét most akarnánk végignézni – ezt tegyük meg napról-napra, tovább olvasva az Igét. Másrészt az Igénk is most csak e tengelyre helyezte a hangsúlyt: A Szabadító Isten a megismerésére és követésére hív, hogy áldássá legyen az életünk.Örülj annak, hogy megismerheted Jézus Krisztust! Örülj annak, hogy öröktől fogva elhívott Téged! Örülj annak, hogy a Szentlélek a követésére indít! Örülj annak és adj hálát azért, hogy 2025 is mindez a Tiéd lehet: ismerd, kövesd, szeresd az Urat, a te Megváltód, a te Szabadítód: Jézus Krisztust!
Németh Balázs újévi igehirdetése
elhangzott: 2025.01.05-én a Mátyásföldi Református Gyülekezet délutáni (zenés) istenitszteletén.
