„Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint” (1Kor 15,3b-4)
Ha egy nagyobb munkát kell írnunk, legyen az akár egy szakdolgozat, egy diplomamunka vagy csak egy hosszabb beszámoló, ennek a hossza nagyon változó tud lenni. Egy szakdolgozat terjedelme 35-70 oldal között mozoghat, de ez sem mindig van így. Ha pedig megírtuk, a végén néha ennek a hosszú műnek a megírásánál nehezebb tud lenni, hogy ebből egy rövid kivonatot készítsünk. Mert néha sokkal nehezebb megfogalmazni, mi fontos és mi nem. Mik a központi állítások és mik az eredmények?
Valami hasonlóval találkozunk itt is. Az evangéliumok hosszan részletezik Jézus életét, szolgálatát, vagy akár csak a Nagyhét eseményeit. De röviden elmondani lényeget, az ugyanolyan nehéz, mint a hosszú szakdolgozat lényegét kinyerni. Pál itt mégis megragadja a lényeget, egy nagyon rövid, tömör mondatba sűríti azt, ami a legfontosabb a keresztyén hitünk szempontjából, ami maga az evangélium: Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a harmadik napon.
Az első eleme ennek, hogy a mi bűneinkért halt meg. Pál nem azt írja, hogy meghalt a bűnökért általában, hanem a mi bűneinkért. Jézus Krisztus kereszthalála egy személyesen megszólító esemény, a megváltás egy személyesen megérintő tette Jézusnak. Bár minket közel kétezer év választ el ezektől az eseményektől, a Szentlélek ma is azt szeretné munkálni bennünk, amit Pál a levele által a Korinthusiakban munkált: „Eszetekbe juttatom az evangéliumot”. Személyesen neked kell eszedbe juttatnia, hogy megerősítse benned az evangélium üzenetét. Te nem voltál ott a keresztnél, nem láttad a szemével meghalni a Megváltót – de Ő amikor kilehelte Lelkét, a te bűneidért és az én bűneimért is eleget tett. A te helyzetedet is az Atya elé vitte, hogy „Uram, bocsáss meg” nekik, bocsásson meg nekünk mindnyájunknak, akik az Atyától távol vagyunk, és ránk is, mint fiaira és leányaidra tekintsen kegyelemmel!
Az újszövetség kutatók ennek az igének a kapcsán ki szokták emelni, hogy Pál itt egy korabeli hitvallást idéz. A hitvallásnak pedig valahol pont az a lényege: én – megvallom. Én megvallom, hogy az én bűneimért is meghalt Krisztus. Sőt, nem csak én magamban otthon, hanem másokkal együtt, akikkel a Szentlélek ugyanarra a felismerésre és hitvallásra vezetett. Együtt megvalljuk, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért!
A hitvallás egy további központi eleme, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Ebben már érződik, hogy a rövidség magában hordozza a kihívást is. Mert néhány korinthusi számára homályos volt ez a szó nehezen állt össze a kép, miről is van szó valójában. Ha nem lett volna így a Korinthusi levél nem született volna meg. Erre utal Pál is, amikor azt mondja, hogy ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló lenne az igehirdetése – de hiábavaló lenne a mi hitünk is. A rövidség nehézségét oldja fel itt Pál, hiszen amikor azt írja, hogy „eszetekbe juttatom”, más fordítással is visszaadható a szöveg: „megvilágítom az értelmét”. Ez arra utal, hogy amit röviden mondunk vagy vallunk, az valójában mély tartalommal bír, aminek az értelmét újra és újra meg kell világítani. A feltámadás témája is ilyen: sokszor újra és újra át kell gondolnunk életünk során, hogy mit is jelent számunkra Jézus feltámadása, és hogyan hat ránk személyesen. Gyerekként talán csak a csokoládétojásokat és locsolást kapcsoltunk össze a húsvéti ünneppel, de idővel egyre mélyebb értelmet nyer ez az ünnep. Majd megismerjük jobban a bibliai történetet, de sokáig annak tényszerűségén túl nehéz mit kezdeni vele. Akkor kezd el közel jönni a feltámadás lényege, amikor elkezdünk találkozni olyan helyzetekkel, amiben elvesztettünk egy szerettünket. Aztán találkozunk még több ilyen helyzettel. Megéljük idővel a saját gyengeségeinket, korlátainkat és időnk végességét egyre jobban megtapasztaljuk, jönnek elszalasztott lehetőségek, amik már talán soha nem térnek vissza és akkor értjük meg igazán, hogy mit jelent a feltámadás reménysége.
Az életünk különböző szakaszaiban másképpen tekintünk erre a rövid üzenetre, hogy Krisztus feltámadt. Minden alkalommal más és más jelentése lehet számunkra, de ez az üzenet örömöt, vigaszt és reményt hordoz, és mindig újra erőt ad a Szentlélek által. Az öröm benne van Pál rövid üzenetében: Jézusban Isten ereje legyőzte a halált, örök életünk van és Krisztussal együtt mi is feltámadunk. Legyen ez az a mostani nagyhetünk könyörgése: Szentlélek Isten jöjj, juttasd eszünkbe az evangéliumot és világosítsd meg annak aktuális üzenetét számunkra!
Németh Balázs
