„Régen tudtuk, ki az ellenség és a szemébe néztünk – ma meg ott van valahol az éterben, nem látjuk, nem halljuk” – mondja M (az MI6 brit titkosszolgálat feje) James Bondnak az új filmben, amit pár napja láttam a moziban.
De tudjátok, mi az az éter?
A XIX. században úgy gondolták, a hullámnak szüksége van egy közegre, amiben terjedhet, mint a hangnak a levegő. Ezért gondolták úgy, kell léteznie egy „éter”-nek, amiben az elektromágneses hullám is terjedni tud, azaz az éter a kor fizikai tudományos világképéhez tartozott hozzá. Amikor azonban Einstein, új fizikai elvek mentén kidolgozta a speciális relativitáselméletet, elveti az éter fogalmát: nem kell egy külön, speciális közeg az elektromágneses hullám terjedéséhez.
Azonban Einstein sem volt mentes saját korának alaptételeitől. Amikor később “kiterjesztették” a relativitáselméletet az univerzumra, Einstein úgy gondolta, valami nem stimmel. A relativitáselméletből nyert formulák szerint ugyanis a világegyetemnek vagy össze kellene omlania, vagy szét kellene feszülnie. Korának csillagászata azonban statikus világegyetemet ismert, ahol ezek lehetetlenek, és ezért bevezette a kozmológiai állandó fogalmát. Ezzel olyan megoldásokat kapott az új fizikai elvek mentén, amit a régi fizikai szemével várt. Később ezt élete legnagyobb tévedésének nevezte.
A jelenség nem ismeretlen a tudományelméletben: a régi elméletek és tudományos gondolkodási sémák nem szépen lassan íródnak felül, hanem egyszer csak jön egy robbanásszerűen új (mint a klasszikus newtoni fizika után a relativitáselmélet). Egy darabig még védik a régit (mint Einstein a statikus világegyetemet), de aztán nem lehet kibújni az új keretek alól.
Mi a tanulság?
Senki sem alkothat új tudományt a régi keretein belül, mert az új szétfeszíti a régi kereteit, és téves következtetésekre jutunk.
De hasonlóan van az is, aki kódolni készül. Használtál már olyan kódot, amit más írt?
Nekem általában ez elég nehéz. Ha nagyobb módosítást akar az ember a kódban, inkább van, hogy nem módosítgat, hanem elölről kezdi és megírja újra. (A másik oldalról ez akkor különösen is rossz, ha kiadok valakinek egy kódot, hogy dolgozzon benne, és visszakapok egy teljesen újat, amit meg én nem értek… 🙂 )
A tanulság hasonló: egy bizonyos módosítási igény felett
senki sem készít új kódot régi kódba, mert a változók és a ciklusok teljesen összekavarodnak és a végén átláthatatlan lesz az egész.
De hasonlót tapasztalunk az autóinknál is: jellemzően nem nagyon szoktuk a motorolajat utántölteni (ha valami miatt nem muszáj, főleg, ha nincs pont ugyanabból a típusú olajból kéznél), hanem amikor eljön az ideje, inkább lecseréljük az egészet.
Senki sem tölt különböző típusú új motorolajat a régi motorolajhoz, mert összekeveredve túrósodna az olaj és tönkremenne a motor.
Egyik kedvenc olvasmányom egy vallástanárból lett menedzsmentguru, Peter Drucker-nek egy könyve (Drucker minden napra), amit élete vége felé állítottak össze a műveiből és minden napra ad egy rövid bölcsességet. A november 7-edikiben ezt írja például:
„Amikor úgy látjuk, hogy egy stratégia, vagy egy tevékenység nem működik, a követendő szabály: <<Ha elsőre nem megy, próbáljuk meg még egyszer. Aztán csináljunk valami mást!>> Sokszor előfordul, hogy egy új stratégia nem válik be első nekifutásra. Ilyenkor üljünk le és gondoljuk végig a tanulságokat! Talán a szolgáltatás nem a legmegfelelőbb. Próbáljunk javítani rajta! Lehet, hogy a kivitelezés nem az igazi. Igyekezzünk javítani, változtatni rajta, tegyünk még egy próbát! Esetleg – bár ezt már nem túl jó szívvel ajánlom – tegyünk egy harmadik kísérletet is! De aztán fogjunk olyasvalamibe, ahol eredményt érünk el! Az idő véges, a források sem korlátlanok, és olyan sok az elvégzendő munka!”
Elméletben ezzel mindenki egyetért:
senki sem próbálkozik régen megbukott módszerekkel kezelni új kihívásokat, mert a sikertelenség garantált és csak még eredménytelenebbek leszünk.
A valóságban azonban azt tapasztalom, ritkán figyelünk az ilyen és ehhez hasonló tanácsokra. Sokszor megpróbáljuk ugyanazt ugyanúgy, ha valami nyilvánvalóan nem megy, akkor is erőlködünk.
Nem tudunk újat kezdeni.
Sőt, azt sem tudjuk elhinni, hogy Isten újat akar az életünkkel.
Jézus egy helyen pedig pont ennek szükségességére utal: „Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.” (Márk evangéliuma 2,21-22)
Jézus üzenete világos: Ő nem javítgatni akarja a régi életed, mert az mindenhogyan régi marad, hanem megújítani akar.
Jézus megújítja az életed javítás helyett.
Fordítsuk meg Jézus üzenetét: senki –> mindenki!
Mindenki próbálja javítani az életét megújítás helyett, de a javítgatás nem ad megoldást és csak még jobban kétségbe esünk.
Jézus pont ettől a kétségbeeséstől akar megóvni téged. Jézus megújítja az életed javítás helyett. Nem azt üzeni neked, hogy élj jobban, szeress jobban, legyél tisztább, hanem hogy bízzál benne, a feltámadott Jézus Krisztusban!
Jézus nem nagyobb erőfeszítésre, meg szemléletváltásra buzdít,
hanem a kegyelem megélésére sarkal!
Jézus nem jobb emberré, hanem megváltott életű emberré akar formálni. A kettő annyira különbözik, mint az éter és a relativitáselmélet. Mint a Windows és a Linux. Vagy mint a Castrol és a Shell…
Jézus megújítja az életed javítás helyett.
Ha ezt megérted, akkor megérted azt is, hogy miért képes a keresztyén ember bűnt elkövetni újra és újra. Miért nem tökéletes az egyház?
Az ok a következő: (1) kezdetben megteremtett, megformált minket az Úr. (2) A bűneset miatt azonban deformálódtunk. (3) Jézus kereszthalálának jelentőségét megértve, megvallva, magunkának is érezve azonban elkezdünk reformálódni.
formáció – deformáció – reformáció
A régi éned nem megjavul benned, hanem elkezd fejlődni az új. Marad a deformált és lesz egy reformált. Azaz nem leszel tökéletes, hiába követed Jézust. Csakúgy, mint az egyház, akit hozzád hasonló tökéletlen emberek alkotnak. Deformált és reformált. Óember és újember – ahogy Pál apostol fogalmaz. És ez az óember ott lesz benned földi életed végéig, ő lesz a deformált részed, aki folyamatosan azt nyomja majd benned, hogy gyerünk, élj a mában, nem kell kegyelem, elég erős vagy te magad is. És ott lesz a reformált részed, az új, amelyik a kegyelemre, Krisztusra és az Ő érted hozott áldozatára hangol.
Jézus megújítja az életed javítás helyett.
Mindenki, aki nem találkozott Jézussal, próbálja javítgatni az életet, de a javítgatás nem hoz megoldást, csak kétségbeesést. És senki sem, aki találkozott Jézussal, nem javítgatja az életét, hanem a Szentlélek megújító erejére bízza magát.
Ez a 2 csoport van: 1., ahol mindenki Jézus nélkül javítgatja magát és marad a deformációban. 2., ahol senki sem javítgat, hanem Jézushoz fordul és megújult, reformált életet nyer.
Te hová tartozol? Melyik csoportot gyarapítod?
Tudom, túl fekete-fehérnek érzed, miközben a valóság bonyolult. Ezzel azonban nem lehet mentegetni a választásunkat. „A bonyolultság a bűnös első menedéke” – ahogy olvastam nemrég egy könyvben. Azért (is) vannak a válságos időszakok, a nehezebb helyzetek az életünkben, hogy a bonyolult életvalóság mögött elkezdjük látni és megérezni a fekete-fehéret, a deformáltat és a reformáltat. Egyszer mindenkinek dönteni kell: maradsz az „önjavítgatásban”, vagy döntesz a reformáció mellett? Erőlködsz, vagy ráhagyatkozol a megváltó kegyelemre?
Jézus megújítja az életed javítás helyett.
Kell ennél több?
Németh Balázs, református lelkész
